Óradíjjal, tanulónként vagy vegyesen fizeti a táncoktatókat?

A legtöbb tánciskola számára a vegyes modell a méltányos. Az oktató fix alapdíjat kap minden megtartott óráért, és emellett bónuszt minden tanuló után, aki a megállapodott létszámküszöb felett van. Így biztos lehet benne, hogy a felkészülése és az ideje egy gyengébb estén is megtérül. Az iskola ugyanakkor nem fizet teljes díjat olyan óráért, amely nem termeli ki a költségeit, a teltházas óra pedig mindkét félnek megéri.

Hogy pontosan hogyan állítsa be a modellt, az attól függ, mennyit befolyásolhat az oktató. Döntő, hogy ki határozza meg az óra időpontját és szintjét, ki szerzi a tanulókat, és mekkora a létszám ingadozása. Az is számít, hogyan számítja át a bérleteket egyes alkalmakra, és hogy az oktató csak Önöknél tanít-e.

A téma most időszerű. A beindult szezonban kiderül, mely órák telnek meg és melyek félig üresek, a fix díjak pedig elkezdik nyomni a haszonkulcsot. A Punchpass által közzétett, csoportos órák oktatóinak díjazási modelljeit bemutató áttekintés az óradíj, a tanulónkénti díjazás és a bevételrészesedés mellett az alapdíj és egy bizonyos létszámküszöb feletti bónusz kombinációját is említi.

A fix óradíj biztonságot ad az oktatónak, a kockázatot az iskola viseli

Az oktató minden megtartott óráért ugyanannyit kap, függetlenül attól, hányan jöttek el. Ez a legegyszerűbb modell kiszámítani és elmagyarázni is.

Az oktató tudja, mire számíthat. Nincs oka átcsábítani tanulókat egyik csoportból a másikba. A gyenge óra teljes kockázatát viszont az iskola viseli. Ha a terem nem telik meg, az oktatót, a bérleti díjat és a rezsit is saját zsebből fizeti.

A fix óradíj akkor ésszerű, ha:

• az órák létszáma stabil, és kicsi az ingadozás,
• az oktatónak nincs befolyása az óra időpontjára, szintjére és népszerűsítésére,
• új tanfolyamot indít, és szeretné, ha az oktató az első, gyengébb hetekben is kitartana mellette,
• olyan órákról van szó, amelyekre az iskolának a teljes kínálat miatt szüksége van, akkor is, ha nincsenek tele, például haladó csoportok.

Egy dologra érdemes odafigyelni. A fix óradíj nem jutalmazza azt a többletmunkát, amelyet az oktató az óra megtöltéséért végez. Aki új embereket hoz, vagy egyben tartja a csoportot a télen át, ugyanannyit kap, mint az az oktató, akinek a csoportja csendben lemorzsolódik.

A tanulónkénti díjazást egészítse ki minimális díjjal

Az oktató minden jelen lévő tanuló után megállapodott összeget kap. A díjazás a létszámmal együtt nő és csökken. Így az iskola egy üres órán nem veszít az oktatón.

Az oktató számára viszont ez bizonytalan jövedelem. Ha rossz időben hárman jönnek el, ugyanazért a felkészülésért, utazásért és egy óra munkáért a szokásos összeg töredékét kapja. Olyan kockázat kerül rá, amelyet nem tud befolyásolni.

A Punchpass ennél a modellnél óránkénti minimális összeget is említ. Az oktató egy óráért mindig legalább a megállapodott összeget kapja, akkor is, ha kevesen jönnek el. E határ felett a tanulók száma szerint fizetik.

A tanulónkénti díjazás főleg ott célszerű, ahol:

• a tanulók nagy részét maga az oktató hozza,
• nyitott órákról vagy workshopokról van szó, ahol a létszám erősen változik,
• az oktató dönti el, mikor és kinek szól az óra.

A páros táncoknál gyakran két oktató tanít együtt. Előre egyezzenek meg, hogy a tanulónkénti összeget megosztják-e egymás között, vagy mindketten külön-külön megkapják.

Bevételrészesedést csak akkor vezessen be, ha egyértelmű, miből számolják

Az oktató megállapodott részt kap abból a pénzből, amelyet az óra hozott. Első ránézésre ez igazságos: minél többet keres az óra, annál többet kap mindkét fél.

A gyakorlatban azonban ez a modell hagyja a legtöbb teret a félreértéseknek. Egy tánciskolában ugyanis egy adott óra bevétele gyakran nem egyetlen szám.

Mielőtt bevezetné a részesedést, válaszolja meg a következő kérdéseket:

1. Mennyit ér egy alkalom egy többalkalmas bérletből? A bérlet árát osztja el az alkalmak számával, vagy máshogy számol?
2. Hogyan számolja az időalapú bérletet, amellyel a tanuló tetszőleges számú órára járhat?
3. Ki viseli a kedvezményeket, akciókat és ingyenes alkalmakat, például a próbaórákat?
4. Mi történik a fel nem használt, lejáró alkalmakkal?
5. Levonják-e a részesedés kiszámítása előtt a terembérletet, vagy sem?

Ha a válaszok nincsenek leírva, és az oktató nem tudja ellenőrizni a számítást, a bevételrészesedés akkor is bizalmatlanságot kelt, ha becsületesen számol. Ezért inkább a saját belépőjeggyel rendelkező workshopokhoz és rendezvényekhez illik, ahol a bevétel egyértelműen visszakövethető.

Az alapdíj létszámbónusszal ötvözi a biztonságot és a motivációt

A vegyes modell két részre osztja a díjazást. Az alapdíj fedezi az oktató idejét és felkészülését. A bónusz minden olyan tanuló után jár, aki a megállapodott küszöb felett van.

A küszöböt abból vezesse le, hány tanuló kell ahhoz, hogy az óra fedezze a költségeit. Ez az a létszám, amelynél az iskolának az alapdíj, a bérleti díj és az egyéb költségek kifizetése után semmi sem hiányzik. Minden e feletti tanuló hasznot hoz az iskolának, és az oktató is részesedik belőle.

Példa: az oktató alapdíjat kap az óráért, és pótlékot minden tanuló után a nyolcadik felett. Egy gyengébb estén biztos az alapdíja. Egy teltházas órán többet kap, mint amennyit önmagában a fix óradíj adna.

Hogy működjön, tartsa be ezt a három szabályt:

• Az alapdíj nem lehet olyan alacsony, hogy az oktatónak ne érje meg eljönni.
• Ne változtassa a küszöböt minden hónapban. Az oktatónak tudnia kell, mire vonatkozik a bónusz.
• A bónuszt a ténylegesen jelen lévő tanulók után számolja, ne a bejelentkezettek után.

A jelenléti adatokból számoljon, és írja le a kivételek szabályait

A fix óradíjon kívül minden modell egyetlen számon alapul: hányan voltak ténylegesen az órán. Ha ez csak emlékezetből vagy papírra húzott strigulákból van meg, viták keletkeznek.

Írja le, hogyan számítanak a gyakori kivételek:

• Ingyenes próbaórák. Az oktató ezekkel segít új tanulókat szerezni. Méltányos legalább a bónuszhoz számított létszámba beszámítani őket.
• Helyettesítés. Ki kapja az alapdíjat és ki a bónuszt, ha az órát helyettes tartja meg?
• Elmaradt óra. Kap-e valamit az oktató, ha Ön az utolsó pillanatban lemondja az órát? És mi a helyzet, ha ő mondja le?
• Ki nem fizetett órán részt vevő tanuló. Beleszámít a létszámba. A tartozást az iskola rendezi, nem az oktató.
• Két gyenge csoport összevonása. Hogyan oszlik meg a díjazás, ha az összevont csoportot csak az egyik oktató tanítja?

A kifizetéseket mindig ugyanabban a ritmusban számolja, például havonta egyszer. Az oktatónak óránkénti bontású kimutatást küldjön a létszámokkal, ne csak a végösszeget. Az ellenőrzés egy pillanatig tart neki, a bizalom pedig nő.

A zonno dance tánciskolák és stúdiók kezelésére szolgáló rendszer, amely egy helyen fogja össze az órarendet, a foglalásokat (a Business csomagban), a tanulókat, a befizetéseket, a jelenlétet és a bérleteket. Az oktatói kifizetések benne a tényleges jelenléten alapulnak, amelyet az oktató az órán a tanuló QR-kódjának beolvasásával rögzít, így az óránkénti létszámokat nem kell kézzel összeállítania.

Kapcsolódó megoldás: Órarend és online jelentkezés tánciskolának

Az új modellt megállapodással vezesse be, ne bejelentéssel

A fix óradíjról a vegyes modellre való áttérést az oktató a díjazása csökkentéseként élheti meg. Ezért a számokból induljon ki, és beszéljen nyíltan.

Lépések:

1. Nézze át az elmúlt hetek jelenléti adatait, és számolja ki, mennyit kapna az oktató az új modellben. Mutassa meg neki óránkénti bontásban.
2. Az alapdíjat és a küszöböt úgy állítsa be, hogy az oktató szokásos létszám mellett ne kapjon kevesebbet, mint ma.
3. Állapodjanak meg egy próbaidőszakban, például a blokk vagy a félév végéig. Utána közösen nézzék át az eredményeket.
4. A szabályokat írja le egyszerűen, egy oldalon, a fenti listában szereplő kivételekkel együtt.
5. A félig üres óráknál ne csak a díjazással foglalkozzon. Fontolja meg a másik időpontot, a csoportok összevonását vagy az óra megszüntetését.

A gyenge óra gyakran az órarend következménye, nem az oktató kudarca. A bónusznak azt kell jutalmaznia, amit az oktató befolyásolni tud. A rosszul megválasztott óraidőpontért nem neki kellene fizetnie.

A Punchpass arra is felhívja a figyelmet, hogy az oktató és az iskola közötti jogviszony szabályai országonként eltérnek. A díjazás módja ezzel összefügghet. Mielőtt bevezetné az új modellt, ellenőrizze egy helyi könyvelőnél vagy jogásznál, mi vonatkozik Önökre.

Források

• Instructor Pay Calculator for Studios | Punchpass

Gyakran ismételt kérdések

Ugyanannyit kapjon a kezdő oktató, mint a tapasztalt?

Nem feltétlenül. A különbséget jobb az alapdíjban érvényesíteni, mint a bónuszban, mert a tapasztalat minden óra minőségében megmutatkozik. Előre egyezzenek meg, minek kell teljesülnie ahhoz, hogy az alapdíj emelkedjen, például hány megtartott blokknak.

Mi a teendő, ha az oktató több iskolában tanít, és összehasonlítja a díjakat?

Ez természetes, és nem feltétlenül jelent problémát. Az oktató nemcsak a díj összegét hasonlítja össze, hanem a jövedelem biztonságát is. A világos szabályok, a pontos kifizetések és az óránkénti kimutatás számára hasonló súllyal eshetnek latba, mint maga az összeg.

Fizessek az oktatónak azért az óráért is, amelyet betegség miatt lemondott?

Attól függ, miben állapodtak meg. Egyszerű megoldás, hogy a meg nem tartott óráért nem fizet, a helyettesnek pedig ugyanazon szabályok szerint fizeti ki az alapdíjat és a bónuszt is. A lényeg, hogy ez még azelőtt le legyen írva, hogy a helyzet bekövetkezik.

Milyen gyakran észszerű változtatni a díjazási modellen?

Szezononként legfeljebb egyszer. Az oktatónak stabilitásra van szüksége, hogy tervezni tudja a jövedelmét. A számítási hibát viszont azonnal és nyíltan javítsa ki.

Van értelme az oktatót azokért a tanulókért is jutalmazni, akik a következő blokkban is folytatják?

Lehet, mert az ilyen bónusz a csoporttal végzett hosszú távú munkát jutalmazza. Az eredmény azonban csak idővel mutatkozik meg, és a számítás is bonyolultabb. Inkább a létszámbónuszos alapdíj kiegészítéseként célszerű, mint annak helyettesítéseként.